Marinkás Photography

23/05/2026

A Castello Sforzesco (Sforza-vár) Milánó egyik legjelentősebb építészeti alkotása. A 15. században épült hatalmas, négyzet alaprajzú építmény egykoron a milánói hercegek rezidenciája volt. Építését Francesco Sforza, Milánó hercege rendelte el. Korábban Castello di Porta Giovia néven volt ismert, a középkori városfal egyik kapujáról nevezték el, amelynek a közelében állt. Mai nevét a 19. század eleji restaurálások során kapta, amikor az építmény a város tulajdonába került. Castello Sforzesco mögött a város szívében terül el A Parco Sempione, amely Milánó egyik legnagyobb és legszebb városi parkja. Az 1893-ban kialakított park az olasz kertépítészeti hagyományokat követve egy természetközeli zöldterület, amely helyet biztosít a pihenésre, sportolásra és szabadtéri programokra vágyóknak. A park neve a „sempione” szóból származik, amely „egyszerűséget” jelent, és a park kialakításának egyszerű, de elegáns megközelítésére utal. A jobb alsó fotó Milánó egyik ikonikus kilátótornyából a Torre Branca-ból készült, amely a Parco Sempione park területén található, közvetlenül a Castello Sforzesco közelében. Az 1933-ban épült, 108,6 méter magas acéltorony Milánó városának egyik legmagasabb és legkülönlegesebb építménye, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílik a városra. A tornyot eredetileg Torre Littoria néven ismerték, és a híres olasz építész és dizájner, Gio Ponti tervezte. A letisztult, modernista stílusú acélszerkezet a modern építészet egyik remekművének számít, és a milánói látkép jellegzetes eleme. (Forrás: https://iranymilano.hu és Wikipédia)
***
The Castello Sforzesco (Sforza Castle) is one of Milan’s most significant architectural landmarks. Built in the 15th century, this massive, square-shaped structure was once the residence of the Dukes of Milan. Its construction was commissioned by Francesco Sforza, Duke of Milan. It was formerly known as the Castello di Porta Giovia, named after one of the gates in the medieval city wall, near which it stood. It received its current name during restorations in the early 19th century, when the building became the property of the city. Behind the Castello Sforzesco, in the heart of the city, lies Parco Sempione, one of Milan’s largest and most beautiful urban parks. Created in 1893 in the tradition of Italian landscape architecture, the park is a natural green space that provides a place for those seeking relaxation, sports, and outdoor activities. The park’s name derives from the word “sempione,” meaning “simplicity,” and refers to the simple yet elegant approach to the park’s design. The photo on the bottom right was taken from one of Milan’s iconic observation towers, the Torre Branca, located within Parco Sempione, right next to the Castello Sforzesco. Built in 1933, the 108.6-meter-tall steel tower is one of the tallest and most distinctive structures in the city of Milan, offering a breathtaking panoramic view of the city. The tower was originally known as Torre Littoria and was designed by the famous Italian architect and designer Gio Ponti. The sleek, modernist-style steel structure is considered a masterpiece of modern architecture and a distinctive feature of the Milan skyline. (Source: https://iranymilano.hu and Wikipedia)

22/05/2026

Bésame mucho, Bésame mucho... avagy túristák és egy helyi művész(?) a Navigli-ben, Milánó bohém negyedében. / Bésame mucho, Bésame mucho... or rather tourists and a local artist(?) in the Navigli, Milan’s bohemian district.

16/05/2026

A „Purità és Vanagloria” című műalkotás egy szószobor pár, amelyet a Milánói Sforza-kastély hercegi udvarán állítottak fel. Alkotója az olasz művész, Sabrina D'Alessandro. A „Purità” (tisztaság) szó tömör terrakottából, a másik szószobor, a csiszolt acélból készült „Vanagloria” [hiúság] szóval szemben helyezkedik el.
*
The artwork titled “Purità and Vanagloria” is a pair of word statues erected in the ducal courtyard of the Sforza Castle in Milan. It was created by the Italian artist Sabrina D'Alessandro. The word “Purità” (purity), carved from solid terracotta, is positioned opposite the other sculpture, “Vanagloria” (vanity), which is made of polished steel.

09/05/2026

A Navigli egy kapcsolódó csatornahálózat Milánóban és környékén, az olasz Lombardia régióban, amelynek története egészen a középkorig nyúlik vissza. Eredetileg közlekedési és áruszállítási célokra használták: a Milánói Dóm köveit is a csatornán keresztül juttatták el az építkezésre. Manapság elsősorban öntözésre használják őket, illetve bizonyos szakaszok turisztikai látványosságként működnek, rengeteg bárral és étteremmel. Emellett a művészek jól ismert központja is. / The Navigli is a network of interconnected canals in and around Milan, in the Lombardy region of Italy, with a history dating back to the Middle Ages. Originally used for transportation and freight, the stones for Milan Cathedral were even transported to the construction site via the canals. Today, they are primarily used for irrigation, and certain sections serve as tourist attractions, lined with numerous bars and restaurants. It is also a well-known hub for artists.

03/05/2026

A sirályok megzavarták a kormoránokat / The seagulls disturbed the cormorants

02/05/2026

07/04/2026

A Galleria Vittorio Emanuele II Olaszország legrégebbi, ma is működő bevásárló árkádja és Milánó egyik legfontosabb nevezetessége. A város központjában található négyemeletes, kettős árkádban helyezkedik el. Nevét II. Viktor Emánuelről, az Olasz Királyság első királyáról kapta. Az épület Giuseppe Mengoni építész tervezte és vezényelte az építkezést 1865 és 1877 között.
Az építmény két üvegboltozatos árkádból áll, amelyek egy nyolcszögben keresztezik egymást, és a Piazza del Duomo és a Piazza della Scala közötti utcát fedik le. Az utcát íves üveg- és öntöttvas tető fedi, amely a 19. századi árkádok népszerű kialakítása volt, mint például a londoni Burlington Arcade, amely a nagyobb üvegezett bevásárló árkádok prototípusa volt. A tető négy hordóboltozatból áll (kb. 14,5 m szélességűek és 8,5 m magasak), amelyeket egy hatalmas kupola koronáz meg (kb. 37,5 m belső átmérőjű és 17,10 m magas).
(Forrás: Wikipédia)
*
The Galleria Vittorio Emanuele II is Italy’s oldest shopping arcade still in operation today and one of Milan’s most important landmarks. It is a four-story, double-row arcade located in the city centre. It is named after Victor Emmanuel II, the first king of the Kingdom of Italy. The building was designed by architect Giuseppe Mengoni, who oversaw its construction between 1865 and 1877.
The structure consists of two glass-roofed arcades that intersect in an octagon and cover the street between Piazza del Duomo and Piazza della Scala. The street is covered by an arched glass and cast-iron roof, a popular design for 19th-century arcades, such as London’s Burlington Arcade, which served as the prototype for larger glass-covered shopping arcades. The roof consists of four barrel vaults (approximately 14.5 m wide and 8.5 m high), crowned by a massive dome (with an internal diameter of approximately 37.5 m and a height of 17.10 m).
(Source: Wikipedia)

06/04/2026

A Santa Maria delle Grazie-templom Milánó egyik leghíresebb, az UNESCO világörökség listáján 1980 óta szereplő bazilikája. A Milánói főegyházmegye területéhez tartozik. A templomban található az Utolsó vacsora című freskó, Leonardo da Vinci egyik legismertebb alkotása.
*
The Church of Santa Maria delle Grazie is one of Milan’s most famous basilicas and has been listed as a UNESCO World Heritage Site since 1980. It belongs to the Archdiocese of Milan. The church houses the fresco The Last Supper, one of Leonardo da Vinci’s most famous works.

04/04/2026

Az utolsó vacsora (olaszul Il Cenacolo / L'Ultima Cena) az itáliai reneszánsz művészet kiemelkedő alkotása, a milánói Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumának falfestménye, Leonardo da Vinci 1498-ra elkészült műve, amely a Jézus keresztre feszítését megelőző utolsó vacsora újszövetségi eseményét eleveníti fel. A festményen a tanítványok arckifejezése annyira beszédes, hogy a képet a művészettörténészek a mozi elődjeként emlegetik.
Leonardo, aki ez időben már a negyvenes éveit taposta, 1494-ben vágott bele a projektbe. A mester híres volt arról, hogy aprólékos, perfekcionista módon alkot, ezúttal sem tett másként: négy éven át tökéletesítette Az utolsó vacsorát, melyet végül 1498-ban fejezett be. Hosszú szüneteket tartott, ami nem bizonyult ideális stratégiának az időtállóság szempontjából. A freskók esetében lényeges, hogy a művész sebtében dolgozzon, és a friss, nedves vakolatra még azelőtt felvigye a festéket, hogy megszáradna, ezáltal kvázi „bezárva” a pigmenteket. Da Vinci viszont, jó szokásához híven újfajta festékkel kísérletezett, , melyet kétrétegnyi száraz alapra vitt fel.
A kísérleti technika okán csupán néhány év elteltével elkezdett lepattogzani a festék. A jelenségre ráerősített a kolostor konyhájából szálló gőz és füst, de még a gyertyák kormozása és a helyiség nedves páratartalma is. A sors különös fintora, hogy a refektórium ellenkező falán látható, Giovanni Donato Montorfano – Keresztre feszítés (lásd kommentben) nevezetű freskója szintén a 15. század végéről származik, de nagyságrendekkel jobb állapotban van, hiszen tradicionális technikával készült.(Forrás: Wikipédia és refresher.hu
– https://refresher.hu/8576-Lebombazni-es-a-falbol-kiszedni-sem-sikerult-Az-utolso-vacsora-miszteriuma-530-eve-megbabonazza-az-emberiseget #:~:text=Leonardo%20da%20Vinci%20Az%20utols%C3%B3%20vacsor%C3%A1j%C3%A1nak%20%C3%A9vsz%C3%A1zadokat%20%C3%A1t%C3%ADvel%C5%91%20t%C3%B6rt%C3%A9nete%20%7C%20REFRESHER.hu)
***
The Last Supper (Italian: Il Cenacolo / L'Ultima Cena) is a masterpiece of Italian Renaissance art, a mural in the refectory of the Santa Maria delle Grazie convent in Milan. Completed by Leonardo da Vinci in 1498, the work depicts the New Testament event of the Last Supper, which took place before Jesus’s crucifixion.
The expressions on the disciples’ faces in the painting are so eloquent that art historians refer to the work as a precursor to cinema.

Leonardo, who was already in his forties at the time, began work on the project in 1494. The master was renowned for his meticulous, perfectionist approach to his work, and this time was no exception: he spent four years perfecting The Last Supper, which he finally completed in 1498. He took long breaks, which did not prove to be an ideal strategy in terms of durability. With frescoes, it is essential that the artist work quickly and apply the paint to the fresh, wet plaster before it dries, thereby effectively “sealing” the pigments. Da Vinci, however, true to form, experimented with a new type of paint, which he applied in two layers over a dry base.
Due to this experimental technique, the paint began to flake off after only a few years. This phenomenon was exacerbated by the steam and smoke emanating from the monastery kitchen, as well as by soot from the candles and the room’s high humidity. In a strange twist of fate, the fresco by Giovanni Donato Montorfano titled “The Crucifixion” (see comment), visible on the opposite wall of the refectory, also dates from the late 15th century but is in far better condition, as it was created using traditional techniques. (Forrás: Wikipédia és refresher.hu
– https://refresher.hu/8576-Lebombazni-es-a-falbol-kiszedni-sem-sikerult-Az-utolso-vacsora-miszteriuma-530-eve-megbabonazza-az-emberiseget #:~:text=Leonardo%20da%20Vinci%20Az%20utols%C3%B3%20vacsor%C3%A1j%C3%A1nak%20%C3%A9vsz%C3%A1zadokat%20%C3%A1t%C3%ADvel%C5%91%20t%C3%B6rt%C3%A9nete%20%7C%20REFRESHER.hu )

26/03/2026

Mécsesek / Tealights

22/03/2026

A Milánói Dóm belső tere is impozáns látványt nyújt. Az alaprajz egy négy oldalsó hajóval rendelkező főhajóból áll, amelyet kereszthajó keresztez, majd ezt követően a kórus és az apszis zárja. A főhajó magassága körülbelül 45 méter.
A katedrális öt széles hajója, amelyet 40 oszlop oszt el, visszatükröződik a homlokzat hierarchikus nyílásaiban. Még a kereszthajóknak is vannak oldalsó folyosói. A hajó oszlopai 24,5 méter magasak, az apszis ablakai pedig 20,7 x 8,5 méteresek.
(Forrás: Wikipédia)
***
The interior of Milan Cathedral is also an impressive sight. The plan consists of a nave with four side aisles, crossed by a transept and then followed by choir and apse. The height of the nave is about 45 metres.
The cathedral's five broad naves, divided by 40 pillars, are reflected in the hierarchic openings of the façade. Even the transepts have aisles. The nave columns are 24.5 metres high, and the apsidal windows are 20.7 by 8.5 metres.
(Source: Wikipedia)